Hm... kimaradt egy kis idő... hiába, sűrű az élet...
Na de amit ma este álmodtam... Felébredtem negyed hatkor, mert vidéken vagyok nyári gyakorlaton, és ott hatkor kezdődik a műszak, de ma, szombat lévén, nagy vigyorral fordultam a másik oldalamra.
Az egész valami szórakozóhelyen kezdődött, ahol pár barátommal söröztünk. A reverenda úgy jön a képbe, hogy nyár elején egy gyerektáborban voltam szervező/animátor, ahol egy Mikszáth regényt elevenítettünk meg, én játszottam a falubeli papot, így 10 napig reverendában rohangáltam (a kellő tiszteletet természetesen megadva a szerepnek és a ruhának). Magam is meglepődtem, de ismét ez a papi ruha volt rajtam, amit ki is használt a helyen mulató másik társaság: valami esküvő félét akartak eljátszani. Egy srác meg beszólt, hogy oké, hogy muri, de ne legyen már kigombolva gatyáig! Lenézek, igaza volt... Onnantól kezdve próbáltam begombolni (legalább 40 gomb!), de persze végig nem sikerült. Valahol mindig elcsúszott. Szokásos alombéli sziszifuszi. Olyanok ezek nálam, mint az eposzi kellékek. Nem emlékszem, mi lett belőle, tudom, hogy kényelmetlenül éreztem magam a ruhában, eleget játszottam már benne. Ittunk egy pohár sört a haverokkal és elmentünk.
Következő kép, hogy autóban ülök, ruha maradt, haverok nem, és az Astoriához érek a híd felől. Megálltam a lámpánál, a vonal előtt, mögöttem egy nagy méregzöld terepjáró, de csak a motorháztető látszott, olyan közel jött. Beugrott, hogy ez a zöld, az a zöld. A rendőrré átmatricázott határőrautók... Ekkor valamiért előregurultam a vonalon túlra, ott vártam a zöldet, terepjáró a seggemben. Kanyarodok balra. Jobbra akartam menni a Kálvin tér felé, de elszúrtam a sávot. Sebaj, volt egy visszakanyarodó a villamosmegállón keresztül, a szembesávba, ahonnan egynesen és balra lehetett menni, hurrá, akkor megyek egynesen és jó leszek. Ekkor meszelt le a lámpánál a spenót-zsaru. Látom a tükörben, hogy kiszáll a fiatal rendőr. Kiszedett engem is, de semmi szokásos duma, gyorsan átkerültünk a kereszteződés túloldalára, a BKing elé. Megkérdezte, ittam-e, a reverenda nem zavarta ( félre volt gombolva, lógott), mondom csak egy pohár sört már rég. Közben a zsaru arca színeket váltott, de csak mondtam neki, semmi bajom. Erre adott valami cetlit, rajta naptárral, és kilyukasztotta az adott napot kaller-lyukasztóval. Azt mondta, ez valami újfajta figyelmeztetés, ha három öszegyűlik, akkor lesz valami.
Végre otthagyott, megyek vissza az autómhoz, ahol ott várt a két barátom, B és V. Mindketten símaszkban. Nagyon zordak voltak, de a szemükről megismertem őket, mondtam is nekik, hogy azt hiszitek, hogy nem ? V-nek terencehill-kék, nehéz nem felismerni. Lekapták a maszkot, és kiderült, V végig videózta az incidenst! Éljen 2006 ősz, új reflexek.
Záró képsor, nézzük vissza a felvételt, fennforgás előtt arrafelé kóboroltak és hogy, hogy nem, az Astoria szálló előtti utcai táncoslány vonaglik rajta az aluljáró korlátján, majd jót vigyorog azon, ahogy a kamera a szoknyája alá téved!
Rég volt már ilyen hosszú és jól megmaradó álmom! Nagyon szeretem az ilyeneket, furcsa is reggel ébredni, teljesen más világban vagyok még - reverendában...
