Azt hiszem sokunknak van ilyen visszatérő álma! Az enyém legtöbbször ez volt:
Régi házunknak a lépcsőháza a kertre nézett, és az egész falfelület nagy üvegtáblákból volt kirakva. Három szintes volt a ház, a legfelső emeletről pedig az addiginál szélességben és vastagságban jóval kisebb lépcsők vittek a fekete vas padlásajtóhoz. (Még most is benne van az orromban a padlás poros-fás-cserepes meleg illata.)
Jó meredek is volt, ráadásul az említett üvegfal felé nézett. Soha semmi gondom nem volt vele -talán egy kis tériszonyon kívül-, pedig néha felmentem én is édesapámmal TV antennát szerelni (nézni), vagy papírrepülőt kidobni egy kis ablakon.
Ez a lépcső köszönt aztán vissza jópár zuhanós álmomban, évekkel elköltözésünk után is. Elindultam rajta lefelé a vasajtótól, egy lépcső, kettő, négy, nem tudtam kisebbet lépni, és már zuhantam is neki üvöltve az üvegnek... Ekkor jött az ismerős zúgó fejjel, adrenalinnal teli ébredés.
Pár pillanat volt az egész, de percekig tartott megnyugodni.
Zuhanós
2008.02.16. 15:26 :: wazzzaaa
Szólj hozzá!
Címkék: ház régi üveg lépcsőház zuhanás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alomtar.blog.hu/api/trackback/id/tr64341605
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
